Select your Top Menu from wp menus

Mesélő és mézelő hársfák

Mézelő fák és a hét szűk esztendő legszűkebbikének bűvöletében és fogságában megyünk tovább… Bele a nyárba. Vagy a ránk szakadt nyárba? Nem véletlenül használom a „szakadt” szót, hiszen az elmúlt időszakban folyton szakadó esőben az utolsó reményünk is szertefoszlott az akácmézet illetően. De mégis kapaszkodnunk kell abba a hitbe, hogy természetanyánk hátha csurrant-cseppent valamit szorgos kis beporzóinak és az őket gondozó méhészeknek. Jelenleg málnavészekben, havasi legelőkön küzdenek a méhek és méhészek a túlélésért. Mivel a vándorlások lejártával majd újból ide térnek vissza méhcsaládjaink, ezért a legértékesebb havasi virágmézeinkről később írok. Most a hársra készülünk: méhek és méhészek, át a Déli-Kárpátokon. Újabb 500 kilométer…

a9r1bdbpom_1o6i2be_c0cDe nézzük csak, miről is szól a hársfa és annak virága, mit rejt magában a hársméz a munkánkon, s a méheinkben megtestesülő természeten és természettörvényeken túl.
A hárs vagy hársfa (Tilia) nemzetség a mályvafélék családjába tartozik. Európai elterjedésű faj, Írországtól Nyugat-Szibériáig szinte mindenhol megtalálható. Bizonyára sűrű, illatos koronája, 40 m-re is megnövő délceg alakja tette Európa első díszfájává. Levelei nyelesek, szív alakúak, a levél szélei recések. Sárgás-fehér színű virágai kellemes illatúak, s amolyan kis ernyőket képeznek. Tápdús, üde talajt, párás klímát kíván, fiatalkorban árnyékkedvelő, a késői fagyokra érzékeny, a szennyezett, zsúfolt városi klímát pedig rosszul tűri.
A hárs elnevezés a görög „tilia” szóból származik, amelynek jelentése szárny. A hárs nemzetség három faja és számos hibridje megtalálható a Kárpát-medencében. A nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos – görög eredetű szó, a „platys” jelentése széles, a „phyllon” levelet jelent) június elején virágzik. A kislevelű hárs (Tilia cordata – a „cordata” szó a latin „cor”-ból származik, amely szívet jelent) 10-14 nappal később nyílik, akárcsak a nagylevelű hárs, és az itt gyakran észlelt mézharmathullásáért a levél fonákján szívogató Eucallipterus Tiliae nevű levéltetű a felelős. Az ezüst hárs (Tilia argentea – a latin „argenteus” szóból származik, amely ezüstöset jelent) június végén virágzik, s talán a legnagyobb mézhozamot ő biztosíthatja.
Noha Európa-szerte őshonos fafajta, összefüggő erdőket csak Romániában, a Dobrudzsa öreg hegyein alkot. Ez teszi országunkat Európa legnagyobb hársméztermelőjévé. Tulcea megyében 17 000 ha, Iași-ban 15 000 ha, Krassó-Szörényben 5700 ha, míg Ilfov és Giurgiu megyében 5500 hektárnyi hárserdő van.
A hársak jelentős kort élhetnek meg. Több száz éves fák Európa-szerte előfordulnak, közülük a legidősebb egyed az angliai Weston-birt arborétumban áll: korát 2000 évesre becsülik. Környékünk „nagyja” a 650 évesre becsült énlakai hársfa, illetve az 500 év körüli csíkszentléleki hárs.
Puha fáját fafaragásokhoz, templomi szobrok készítésére, a méhészek keretléc előállításához használják szívesen. Történelmi események, szimbólumok megtestesítőjeként is ismert. Számos hársfát kapcsolt a néphit a magyar történelem nagy alakjaihoz: Mátyás királyhoz, Zrínyihez, Rákóczihoz. A Mátyás-emlékfák közül még ma is él a bajmóci hárs, Homokkomárom mellett, Zsigárdon áll a Zrínyi-hárs , amit nyolcszáz évesre becsülnek (mindkettő a mai Szlovákia területén található).
A terebélyes méreteket elérő, hűs árnyat adó hársfa virágjából főzött tea, a hársméz, valamint a fatestből készült orvosi szén gyógyhatása és a hársfaháncs sokrétű felhasználása révén különleges szerepet töltött be a népéletben. Gyakran előfordul helynevekben is: Hársalja, Hárshegy, Somogyhárságy.
Évszázadokon át ültetik előszeretettel a kastélyok kertjeiben (Esterházy Miklós herceg süttöri vadászkastélyának kertje, illetve a nagycenki hársfasor) és telepítenek hársfasorokat a parkokon kívül sétautak, autóutak mellé is.
A nyári napforduló, június 21. egybeesik a méhek kirajzásának idejével. A mediterrán méhistennőnek – Aphroditének – szentelt erikafa ősszerepét Közép-Európában a szláv szerelemistennő fája, a hárs szimbolizálja, amelynek egyik legfontosabb ajándéka a méz. Az akác közép-európai megjelenése előtt a hársak virágzásuk idején, júniusban, a napforduló körüli időben voltak a legfontosabb méhlegelők. A délszlávok a június hónapot a hársról nevezték el (lipa = hárs, lipanj = június), a görög mítoszokban pedig a hárssal azonosítják a Tejút istennőjét. A Tejutat jelképező világhársfa odvának tartották azt a szigetet, ahol a Tejút istennőjének gyermeke, a csodálatos gyógyító kentaur, Kheirón született.
Egy másik híres hársfa élete és pusztulása a német Hohenzollern uralkodóház tündöklését és bukását kíséri. Állítólag I. Vilmos idejében ültette egy cigány asszony. A hárs először 1871-ben, a Német Császárság kikiáltásakor virágzott. 1918-ban száradt ki, a háború elvesztését és a dinasztia bukását megelőző nyáron.
Fákkal, zöldövezettel, környezetvédelemmel kapcsolatos események gyakori főszereplői a dús lombú, madarak és bogarak otthonául is szolgáló hársfák. A Polgár-Társ Alapítvány Az Év Fája (2010–2012) elnevezésű programjában meghirdetett verseny első díjasa a csíkszentléleki templom mellett őrködő hársfa lett, amelyet valószínűleg az 1500-as évek elején ültettek. A második helyezett a jászvárosi Eminescu hársfája lett.
A hárs a keresztény idők szimbólumrendszerében is megjelenik, a reneszánsz növényszimbolikájában a szerelem fája, amely az irodalomban is feltűnik:

 

„A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.”
(Weöres Sándor: A hársfa mind virágzik)

„Akkor a hársak épp szerettek
S eső után szerelem-szag volt.”
(Ady Endre: A hosszú hársfa-sor)

„Térdemen elüldögélhetsz,
Kettőnké lesz a világ,
Míg hajad dús sátorára
Hulldogál a hársvirág.”
(Mihai Eminescu: Vágyakozás)

A hársméz színe a világossárgától a középbarnáig terjed. Árnyalata attól függ, hogy mikor kerül begyűjtésre a méz, illetve hogy még milyen más virágok nyílnak az adott helyen, adott időben. Íze rendkívül zamatos, illata határozott, fűszerezi az ételeket, italokat. Más mézekbe kerülve gazdagítja azok zamatát.
A hársméz szervezetünkre gyakorolt hatása is igen sokrétű. Gazdag flavonoidokban, ennek köszönhetően lágyító, izzasztó és görcsoldó hatása van, tehát nagyon jó hűlésre és náthalázra. Egyben izzasztó hatású, csökkenti a test hőmérsékletét. Farnezoltartalma miatt nyugtató hatással van a központi idegrendszerre, ezért sikeresen fogyaszthatjuk álmatlanság esetén. Segíti az emésztést és erősíti a gyomrot. Kolintartalma pedig segít az érelmeszesedés elleni küzdelemben.
Gyógyító hatását illetően hadd fejezzem be egy idevágó idézettel: „A hárs esszenciája a tökéletes nőalakot hordozza. Elősegíti az ember szeretetre való fogékonyságát. Védelmező, gyengéd, enyhülést hozó. Tápláló melegséget, mindent megkönnyítő, megerősítő erőt hordoz. A harmonikus kapcsolat, a könnyed, szeretetteljes kommunikáció eszenciája. Az embert visszacsatolja a Földhöz, elődeinek spirituális bölcsességéhez és tudásához.” (Philippe Deroide: Európai virágesszenciák, 2011)
Talán tudta ezeket, vagy csak tiszta volt a lelke annak, aki a csíksomlyói Szűzanyát hársfából faragta ki? – és a válasz nem is fontos, hiszen elég az öröm, a hála, hogy van nekünk. És még nagyobb öröm, még nagyobb hála, hogy az a fafajta, ami testét adta Babba Máriánknak, mai napig illatos nektárjával táplál. S e nektár a napfényben röpködő méhecskék melegen zümmögő zenéjében érik illatos mézzé!
Micsoda csendje, harmóniája, alázata és szeretete van a természetnek, az életnek; így „összefogva” embert (méhészt), növényt (hársfát), állatot (méhet). Felsejlik valami abból, hogy mi is a természet rendje, és hogy mitől kapta a méz az „istenek eledele” nevet.

Mégis bizonyára nagyobb erőfeszítést igényel ma a méhészeknek továbbmenni, az idáig kudarcos évben továbblépni. Az állományok élelempótlásra szorultak a már tavaly és tavalyelőtt is alaposan megnyesett tartalékokból. S a jobb családok erejét a május rajzási ösztöne csalta meg. Újra anyásítani kell az elrajzott családokat, uralni az enyhe tél és vándorlás okozta erősebb atkafertőzést, termelőképessé duzzasztani az élelem nélküli méheinket. Méhészt próbáló idők járnak. S én azt kívánom mindannyiunknak, hogy sikerüljön összeverbuválni a szorgos méhcsapatot, és zsongással megtölteni a csendes hárserdőket.

Dr. Tófalvi Melinda
mérnök, méhész

Hasonló cikkek