Select your Top Menu from wp menus

Mezőgazdasági röntgenkép a támogatások szövevényében

Az elmúlt években Hargita megye mezőgazdaságát is a támogatási rendszer alakította át. A minőség előtt pedig mára sok helyütt elsődleges szemponttá vált a minél nagyobb támogatás megszerzése. A támogatásoktól átszőtt mezőgazdaságról, a kérések helyzetéről Haschi Andrást, a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség Hargita megyei igazgatóját– Lassan az idei támogatási időszak is végéhez közeledik, de még a tavalyi évre sem fejeződtek be a kifizetések, ezért maradjunk a 2015-ös évnél. Hogy állnak a kifizetésekkel?

a9rfiuayo_1o6i2az_c0c– Ha a nagygazdák szempontjából nézem, akkor katasztrofálisan. Másként azonban nem állunk annyira rosszul, mint ahogy az a sajtóban megjelenik.

Azt kell tudni, hogy igazából 2007 óta ez a második év, amikor nem abban az évben adjuk ki a támogatást, amelyikben kérték azt. Emlékszem, 2008-ban hívtuk a gazdákat, hogy igényeljék újra a támogatást, de azt mondták, hogy minek, hiszen úgysem kapták meg tavalyra sem a pénzt. Akkor még új hivatal volt a kifizetési ügynökség, igazából még mi sem hittük, hogy ennyi pénzt fogunk adni a gazdáknak. Nagy nehezen meggyőztük őket, hogy tegyék le a kéréseket, és valamikor 2008 májusában elkezdtük utalni a 2007-es évre járó összegeket. Persze kevés támogatási forma volt akkor. Most június közepén vagyunk, de még nem adtuk ki az összes pénzt 2015-re. De ismétlem, 2007 óta csak egyszer volt erre példa.
A határidő mindig a következő év június 30-a. Ezért mindig azt szoktam mondani, hogy önmagunkhoz képest késésben vagyunk, de a törvényi előírásokhoz képest, ami június 30-át szabja meg határidőnek, nem vagyunk késésben.
Most újabban tömeghisztéria alakult ki. A mezőgazdasági minisztériumnak ilyen téren hiányos a kommunikációja, mert nem minden ország áll jól – van más ország is, amelyik nem adta ki a támogatást, ezért az uniós mezőgazdasági biztos azt mondta, hogy meg lehet hosszabbítani a fentebb jelzett határidőt. A gazdák meg vannak ijedve, hogy akkor újabb 2-3 hónap múlva kapnak pénzt. Azt kell tudni, hogy ha mi nem június 30-án, hanem július 1-jén adjuk ki a pénzt, akkor a romániai kasszát terheli a kifizetés, és nem az uniós büdzsét. A rendelkezésre álló információk szerint Románia valószínű egy hónapot hosszabbít majd a kifizetési határidőn.
Hargita megyére lebontva június közepén a 26 ezer gazdából 24 ezer gazdát már kifizettünk, majdnem 20 ezer gazda kapott előleget az ősszel a 2015-ös évre. Az állatokra egy lejt sem fizettek még, amit már májusban kellett volna megkapniuk. Ugyanakkor van 2000 gazdánk, akik szintén nem kaptak egy lejt sem – azok, akik ellenőrzések alatt álltak, esetleg apró változások történtek a kérésükben, vagy új típusú támogatásokat kértek. Országos szinten az a baj, hogy a nagygazdák benne voltak az ellenőrzési szelvényben. Ha van ötezer nagygazda az országban, azoknak a hangja sokkal nagyobb, mert ők 2 millió hektár földdel rendelkeznek, ezért sokkal jobban hallani őket, mint azt a 20 ezer gazdát, akiknek egyenként 1-2 hektárja van.

– Mostanra sikerült lezárni a tavalyi ellenőrzések jegyzőkönyveit?

– Nem teljesen. Vannak, akiknél komp­lexebb volt az ellenőrzés. 800 gazdából van vagy 500, akinél a helyszíni ellenőrzés után a jegyzőkönyvek ki vannak töltve, ezeket bevitték a kollégák a rendszerbe, de a rendszer még nem tudja kezelni azokat. Esetükben is a június 30-a a határidő.

– Az idei évre térve elmondható, hogy immár a hosszabbítás hosszabbításának a hosszabbításán is túl vannak a kérések elfogadásánál…

– Még a kérések benyújtásának időszaka nem zárult le, június 10. után napi egyszázalékos levonás mellett lehet benyújtani a kéréseket még 25 napig.
Véleményem szerint ennek a hosszabbításnak már nem volt értelme. Hozzánk gazda már nem jött. Az a néhány egyesület jön, akik kínlódnak, hogy a bajukat valahogy megoldják. Az utolsó hosszabbítás június 10-ig csakis az egyesületek miatt történt. Azért, hogy azok, akik tanácsi földet bérelnek, azok is tudják igényelni a támogatást. De amiatt, hogy a gazda át kell írja az állatot az egyesület nevére, hogy az egyesület igényelhesse a támogatást, a végeredmény nem az volt, amire számítottunk. Ebben az ügyben nem boldogulnak az egyesületek. Az ügyintézés nem olyan egyszerű, mint eddig. Korábban elég volt, ha felsorolták a gazdákat, illetve azt, hogy a gazdáknak hány tehenük van, és abból következett, hogy annyi tehén legel a legelőn. Most a tehén át kell legyen írva az egyesület nevére, ideiglenesen legalább. Ez úgy néz ki, nem működik, ezért nem boldogulnak az egyesületek, s ezért tolták el a határidőt.
Minden évben van közel ezer gazda, akik abban a huszonöt napban jönnek, amely idő alatt napi levonást számolunk fel. Őket soha nem értettem meg. Miután van egy gazdának két és fél hónapja igényelni a támogatást, hogyan engedheti meg magának, hogy ő 20 nappal később tegye le a kérést, és ezért 20 százalékkal kevesebb pénzt kapjon. Mindig az az érzésem, hogy ezek a gazdák spekulánsok. Azt várják, hogy mindenki igényelje a támogatást, hogy lássák, milyen földekre nem igényeltek semmit. Kétlem, hogy ilyen lezserséget meg tud engedni magának egy gazda. Persze van, amikor nehéz tavasz van, amikor a pityókát még nem sikerült elültetni, nem tudja még a struktúráját a területeknek május 15-én, de most már június közepén vagyunk.a9r1n5hjb8_1o6i2b2_c0c

– A spekulánsokat említette. Léteznek ilyenek?

– Ez az, amiért nem adunk senkinek információt más területéről. Senkinek semmi köze, hogy a szomszéd mire igényel támogatást. Ha arról van információja a spekulánsnak, hogy melyik területre nem igényeltek támogatást, akkor már rögtön elkezd azon gondolkodni, hogy miként csinálja, hogy ő kérje a pénzt arra a területre, amire más nem kért. Ezért vannak az igazolások a polgármesteri hivataltól, de ez el tud menni odáig, hogy a spekulációt hivatalosítja – elkezd bérleti szerződéseket kötni, amire a gazda nem igényelt területet. Ez egy szigorúan konfi­denciális dolog, hogy ki milyen területre igényelt támogatást. Egy gazda nem egy másik gazda függvényében kell igényeljen pénzt. Ő rajzolja be, ahogy tudja, a szomszéd is rajzolja be úgy, ahogy tudja, és ha egymásra rajzolták, akkor mi behívjuk őket, és akkor tisztázódik a dolog.

– A tavalyhoz képest idén újra gördülékenyebb lett az ügyintézés?

– Romániában az egész rendszerből hiányzik egy láncszem. Ez a falugazdász- vagy a szaktanácsadó rendszer. A nyugati országokban a gazda gazdálkodik, nem töri ő a fejét a papírokon, neki van egy egyesülete, ahová ő tagsági díjat fizet, és ők rendezik neki a papírokat. Németországban egy településen van 4-5-10 gazda, akik több száz hektáron gazdálkodnak, s ők mind egy egyesülethez tartoznak. De nekik ötven éve ugyanolyan a földek struktúrája. Nálunk egyfolytában változik a szerkezete: még adom, még veszem, még egyezkedem a tulajdonossal.
Nagyon komplikált az a kérés, amit hozzánk be kell nyújtson a gazda, de úgy gondolom, hogy azért, mert egyszerű embernek született, nincs arra ítélve, hogy ne kapjon támogatást. Neki segítség kell a kérések kitöltéséhez.
kérdeztük. A gazdának, de nekünk is segítség a polgármesteri hivatalok támogatása, hiszen nem mindegy, hogy a gazda hozzánk a készen előállított dossziéval jön be, miközben a kollégáink túl vannak terhelve. Van olyan kollégám is, hogy ezer ügyfele van, az európai uniós normák pedig 150 ügyfelet engednek meg igazából. Olyan kollégánk is van, akinek csak 450 ügyfele van, de már az is messze leterheli. Kevesen vagyunk, ezért nem mindegy, hogy abban a két és fél hónapban, amikor reggeltől éjszakáig dolgozunk, a gazda egy legalább háromnegyed részben kitöltött irattal jön-e be hozzánk zsebre vágott kézzel, és azt mondja: mérnök úr, maga válogassa ki azokat a papírokat, amelyek kellenek, mert én nem tudom.
Az egyszerű ember akárhová megy, mindenütt azt hallja, hogy van juh- és tehéntámogatás. Erről beszélnek a kocsmában, buszon, a buszmegállóban, temetésen. Az információkat hallva valahogy megfogalmazódik benne, hogy ő mire jogosult. De abban a pillanatban, amikor az összes támogatást összecsapták egy kérésbe, már nagyon nehéz volt kiszűrnie, hogy a teheneknél, juhoknál melyek is a feltételek. Túl komplex a kérés, amelynek kitöltéséhez segítség kell a gazdának.
A legnagyobb segítségünk mindenképp a polgármesteri hivatal, amely direkt vagy indirekt módon támogat minket, illetve a gazdát. A gazda bemegy a polgármesteri hivatalba vagy abba az irodába, amelyet a polgármester szervezett meg önkéntesekkel, vagy az is lehet, hogy egy magánvállalkozóval. A polgármesteri hivatal támogatására mindenképpen szükség van, mert az összes alapakta onnan származik, illetve az állatorvostól. Sok entitás van, amelyik segít a gazdának. Lehet, hogy fizet ezért, lehet nem, de mindenképpen kap ott egy alap-szaktanácsadást.
Először csak mi csináltuk ezt így, hogy a polgármesteri hivatalok segítettek a kérések kitöltésében. Mára egyre divatosabbá vált ez országos szinten is. És ez nem is tudna másként jól működni. a9r147nxt4_1o6i2b5_c0c

– Lejárt a június 10-i határidő, amikor még büntetések felszámolása nélkül fogadták el a kéréseket. Hány kérés jött be mostanig, és mekkora területre?

– Bejött 26 404 kérés, tavaly összesen 26 484 kérés volt. 2015-ben 177 835 hektárra kértek támogatást, mostanig pedig 173 777 hektárra. Ugyanott vagyunk, ahol a tavaly. De tudni kell, hogy tavaly drasztikusan csökkent a kérések száma, mert szabályváltoztatás volt. Hatezer olyan földtulajdonos volt tavaly, aki beismerte, hogy jobb, ha ő bérként kapja meg azt a pénzt a földjére, és nem támogatásként. Ez egy nagyon jó irány volt tavaly, a nagygazdák és a kicsik is fellélegeztek, mert hirtelen kezdtek földet kapni bérbe. Ez korábban nagy probléma volt.
Most úgy néz ki, immár második éve, hogy 26 ezer gazdával dolgozunk. Ez nekünk is jó, mert csökkent az ügyfélszám, s így komolyabban lehet foglalkozni a kérésekkel. Véleményem szerint az aktív gazdák száma 15 ezer kellene legyen. 15 ezer olyan gazda van, aki ténylegesen, reálisan gazdálkodik a saját földjén, otthon gazdasága van, és nem hétvégi gazda.
A földek a megyében meg vannak művelve, csak a hogyannal van a gond. Amikor mi kimegyünk terepre, a föld meg van művelve, de az meg lehet művelve a tulajdonos által, de lehet, hogy a szomszéd gazda tehene, vagy az éppen arra járó juhnyáj legelte le. A terület rendben van, de a pénz nem ahhoz megy, akihez kellene.

– Fiatalodik a Hargita megyei gazdatársadalom?

– Nem. Van 1500 fiatal gazda, van 1500 80 év fölötti gazda, illetve 23 ezer gazda 40–80 között. A nagy baj az, hogy a többség 60–80 év között van. A fiatal gazdáknak más típusú gazdaságaik vannak, ők már pályáznak, kicsit másabb dolgokban is törik a fejüket, de sajnos kevesen vannak. Azt szoktam mondani, nem hiszek a kezdő gazdában. Közismert, hogy én a fiatal gazda egyesület körében bennfentes vagyok. Nem hiszek abban, hogy egy városon lakó fiatal kecsegtető pályázatok kapcsán haza fog költözni. A trend egész Európában az, hogy abbahagyni a gazdálkodást. Véleményem szerint az az igazi fiatal gazda, aki otthon lakik a szüleivel egy udvarban, és ő gazdálkodik, míg a szülők esetleg besegítenek. Ő az, akit a legjobban kell támogatni, mert ő ténylegesen gazdálkodik, és nemcsak egy pályázatért csinálja az egészet.

– Bár kivették a szabályozásból, hogy csak az a terület kaphat támogatást, amelyet telekkönyveztek, mégis mit tapasztalnak a birtokok tagosítása, összerendeződése kapcsán?

– A tavaly kivették végül a szabályozásból azt a pontot, hogy ha nincs meg a telekkönyv, akkor nem kaphatnak támogatást. Ez fennmaradt viszont a közbirtokosságoknál, így ha nincs a közbirtokosságoknak birtoklevelük, akkor nem igényelhetnek támogatást. Tizenöt ilyen közbirtokosság van. Kiesik 3400 hektárnyi terület a támogathatók közül.
Azt is tudni kell, hogy a tagosítást sem látjuk még annyira. Még mindig rengeteg a kicsi parcella, sokszor azon csodálkozom, hogy miként éri meg a tulajdonosnak a sok kicsi parcella művelése. Ha nem lenne támogatás, biztos, hogy a földeknek a háromnegyede műveletlen maradna.
A megyében van 173 ezer hektár, amire támogatást kérnek, de ez a terület 170 ezer parcellára tagolódik. Van olyan gazda, akinek van 1000 hektáros területe, de van olyan gazdánk is, akinek a 15 hektárja 80 parcellában van.
Alcsík az, amely talán a legjobban hasonlít egy nyugati gazdasághoz. Ha végigmegyünk Kozmás felé az aszfaltúton, akkor ott jobbra-balra tátott szájjal megy az ember. 20-30 hektáros egybefüggő parcellák vannak. Érdekes, hogy még egy-egy csík benne van, még egy-egy tulajdonos ragaszkodik az 5 méter széles parcellájához, de azért alapjában véve ott vannak a legnagyobb parcellák.
Azt tudom elmondani, hogy Csík és Gyergyó környékén egy kicsit jobban meg vannak művelve a földek, mint mondjuk Udvarhely vagy Keresztúr vidékén. Az északi részen a legeltetés folyik komolyabb stílusban, nagyobb is az állatállomány, például a bélbori, tölgyesi részen. A melegebb vidéken, a keresz­túri, udvarhelyi vidéken rengeteg a kicsi, eldugott falu, ahol lakos is kevés van, aki megművelje a területet. Sajnos. Ott a bozót is nagyobb, ott az elbokrosodással van a nagyobb baj.
a9rrgzvdw_1o6i2b8_c0c
– Mi az, amit tapasztalnak az ellenőrzések során?

– Alapjába véve azt tudom mondani, hogy én nem izgatom magam, amikor jön egy ellenőrzés, akkor sem, ha Brüsszelből jönnek. Már amikor a megyehatáron bejönnek, látják, hogy teljesen más a földek struktúrája. Az ellenőr is látja azt, hogy itt általánosan a földek rendezettek, s már rá lehetne fogni, hogy nem rosszindulatúan igénylik a támogatásokat. Itt tisztán látszik, hogy ez még egy igazi gazdálkodó vidék.
Két irányról beszélnék, ami az ellenőrzést illeti. Az egyik a gazdálkodás minősége, amivel nincs gond. Kevés olyan gondunk van, hogy kimegyünk, és a föld nincs rendben. Az emberek, amióta támogatás van, próbálják a kaszálót, legelőt is kipucolni. Sok esetben találkozunk azzal, hogy a legelő ki van takarítva, de még nem sikerült a gallyakat elhordani onnan. Úgy, ahogy egyik felől csökken Hargita megye legelős és kaszálós területe a természetes beerdősödés miatt, úgy másik felől nagyon sok területet takarítanak is. Főleg a közbirtokosságok, amelyek nagyobb területtel rendelkeznek, rendesen takarítanak, száz hektárokat. Ha egy szántóföldre kimegyünk, nem kötelességünk a kultúra minőségét nézni, de a kultúrát ott kapjuk. A gond a területek beazonosításával van. Még mindig nem tudnak az emberek konkrétan beazonosítani területeket, nehezen tudnak szatellites térképeken eligazodni. Nem találnak a méretek.
És van egy harmadik dolog is, ami az agrár-környezetgazdálkodás körül forog. Most millió szabály van, a ganégödörtől kezdve el egészen addig, hogy hol tartom az állatomat, hogy a kaszálás idejét betartom-e. Sok olyan dolog van, ami első látásra nagyon nehéznek tűnik, ugyanakkor csodálkozunk, hogy a nyugati falu miért szebb. Össze van a város a faluval keveredve. Muszáj egy kicsit változtatni a dolgokon. Ezek a szabályok akarva-akaratlanul arra kényszerítik az embert, hogy változtasson. Évek múlva fogják látni, hogy ezeknek a dolgoknak milyen értelme, eredménye van. Nem olyan nehéz. Egy tudatosan gazdálkodó falusi ember figyel ezekre a dolgokra. Csak egy példát mondok: az első komoly probléma, amibe ütköztünk, az agrár-környezetgazdálkodási csomagnál, az a szabály, hogy csak július 1. után lehet kaszálni. Persze az emberek nem értik meg, hogy nem kell mindenféle támogatást megkérni minden területre.
Vannak olyan dolgok is, amelyek nehezen működnek. Problémás, hogy miként kell például a gazdanaplót vezetni, az ilyen meg amolyan regisztert. Ettől a gazdálkodás tud menni, de ezek a papírformák azok, amelyeken múlhat a támogatás. Ez az, ami megöli a gazdát, mert egy hetvenéves idős ember, aki példamutatóan gazdálkodik a faluban és tart nyolc tehenet is, van tíz hektár földje, pont a regiszterre nincs ideje és kedve. Értelmét sem látja, mert ott van az egész a fejében.

a9r9da4nj_1o6i2bb_c0c– Merre alakul az állatállomány?

– Az állatállomány növekvőben van. Gondolom, hogy amikor 1200 eurós támogatást fogunk adni egy állat után, akkor még jobban meg fog nőni. A törzskönyvezett fejőstehén után 1200 eurós támogatást adunk. Nem sajnálom a gazdától a pénzt, de egy kicsit megint olyan irányba megyünk, hogy a támogatásra gyúrunk, nem arra, hogy az én tehenem többet termeljen, jobb legyen, úgy tartsam, ahogy kell. Az állattenyésztés növekvőben van, mert van rá támogatás.
Jelen pillanatban kétféle támogatás van, az egyik a referenciaéves farmtámogatás, a másik a törzskönyvezett állatok utáni. Ez utóbbi egy prémiumtámogatás. Ehhez minimum tíz állat kell legyen. Volt egy keretösszeg, és ebből ezek az állatok támogathatók. Lehet, hogy jó hatása lesz, de amire ezt kivitelezik, addig már nem lesz ekkora a támogatás.

– Beszélik, hogy mi lesz 2020 után. A mezőgazdaság az Európai Unióban az egyetlen ágazat, amelyiket ekkora mértékben támogatnak.

– Nem biztos, hogy jó ez. Minden gazda megkérdi tőlünk, hogy lesz, vagy nem lesz támogatás 2020 után. Azt tudom mondani, hogy ez a mostani egy olyan periódus, aminek örülni kell, ez egyet lendített rajtunk. Az elmúlt hét évben a gazda tanult, a mostani hét évben kihasználja azt, amit tanult, és most próbálja minél nagyobbra fejleszteni a gazdaságát.
Támogatás nélkül mi nagyon nehezen fogjuk felvenni a versenyt, de úgy érzem, hogy elég sok rosszat is csinált ez az egész. Egy kicsit torz rendszer alakult ki. Az emberekből kihalt az a versengés, hogy azért gyúrok, hogy nekem jobb termékem legyen, mint a szomszédnak. Most azért gyúrok, hogy én több támogatást kapjak, mint a szomszéd. Ez egy nem helyes gondolkodás. Lehet, hogy ez az egész támogatási rendszer a minőség kárára megy, mert a gazda arra törekszik, hogy minél több állatot, minél több földet kaparintson meg, hogy minél több támogatást kapjon, s nem arra, hogy azon a kicsi földjén profi gazdálkodást folytasson.

Daczó Dénes

 

Hasonló cikkek