Select your Top Menu from wp menus
Header ad

A vajat köpülő béka

daczo_denes_korbevagva_szvsrgbMi történik, ha egy béka beleesik a tejbe? – sokféle választ lehet adni a kérdésre, de nekem egy évekkel ezelőtt hallott tanítómese cseng azóta is a fülemben. Pontosan hat évvel ezelőtt Ausztriában mesélték a történetet erdélyi gazdáknak, okulásként. A történetben két béka szerepelt, mindketten maguktól estek bele a tejesüvegbe (nem a patakvízzel együtt). Az egyik béka, amelyik addig jól élt és emiatt kövérebb volt, nem tudta, mitévő legyen, próbált kimászni az üvegből, de mindig visszacsúszott. A másik béka, amelyik szikárabb volt, többször került már nehéz helyzetbe, úgy döntött, hogy addig rugdalózik, amíg vajat köpül a tejből, majd a vaj tetejére mászik, és kiugrik az üvegből.
A túlélési ösztön mindenkiben benne van, kérdés csupán, hogy tud-e, akar-e élni azzal szorult helyzetekben. Az elmúlt napokban több szarvasmarha-tenyésztő egyesület vezetőjével beszélgetve úgy éreztem, hogy a székelyföldi gazdák – némi túlzással – a tejesüvegbe szorulva érzik magukat, a békákhoz hasonlóan. Volt, aki a jó ideje tartó nyomott árak miatt érzi ezt, más a legnagyobb változásnak azt tartja, hogy visszafelé mennek a dolgok.
A tej árának emelkedését mindenki a novemberi szerződéstől reméli, mert a téli hónapokban emelkedni kezdenek az árak. Most sincs ez másként, hiszen 5-10-15 banis növekedés van, de a tej felvásárlási ára még ma sem érte el azt a szintet, ami évekkel ezelőtt volt. Találkoztam olyan gazdával is, aki az mondta: tíz évvel ezelőtt öt tehén tejtermeléséből el tudta tartani a családját, ma már a húsz tehén után is nehezen. Az állománygyarapítás újabb és újabb beruházással jár, az pedig újabb kockázatokkal… – ám azok akkor is a fejlődés és nem a feladás jelei. És úgy tűnik, hogy bennünk van a cselekvési ösztön, ami nem engedi az embert, hogy belefulladjon a tejbe, hanem inkább vajat köpül és kimászik az üvegből.
Bár minden jel azt mutatja, hogy az individualista világ az eredményre vezető, és mindenki a maga baját kell megoldja, én mégis azt gondolom, hogy ahogy a természet működésében, a mindennapokban is szükség lenne a közös cselekvésre, összehangolásra. Egy-egy településen hiába van egy-két nagyobb gazda, aki köszöni szépen, jól boldogul egyénileg, ha közben a kisebb, családi méretű gazdaságok csődbe mennek.
Az ez évi támogatások még inkább kettészakították a gazdatársadalmat. Sokan vannak, akiknek az idei esztendő hosszú évek óta a legjobb volt, de vannak, akik mindenből kimaradtak, mert túl kicsik. Bár a felaprózott parcellák, a kis gazdaságok nehezítik az adminisztrációt is, a népesség és az évszázados vidék megtartását csak ők biztosíthatják.

Daczó Dénes

Hasonló cikkek