Select your Top Menu from wp menus
Header ad

Van bennünk akarat, tudatos cselekvési ösztön

Több hónap után elhárult az akadály Hargita Megye Tanácsának Vidékfejlesztési Egyesülete pályázatai elől, így a nyertes pályázatok elszámolása megtörténhet. Az Országos Számvevőszék döntése a pályázati rendszer folytatását is lehetővé teszi a jövőre nézve. Egyesületi életről, évtizedes kihívásokról beszélgettünk Márton Istvánnal, Hargita Megye Tanácsának Vidékfejlesztési Egyesülete igazgatójával, a Hargita Megyei Szarvasmarha-tenyésztő Gazdák Egyesületének elnökével.

– Az elmúlt hónapok szervezeti életére rányomta bélyegét a számvevőszék jelentése, amely megkérdőjelezte az előző években a Hargita Megye Tanácsának Vidékfejlesztési Egyesülete által a gazdaszervezeteknek nyújtott támogatások törvényességét. Megfellebbezték ezt a jegyzőkönyvet, közel két hónap után az Országos Számvevőszék elfogadta az ügyben felsorakoztatott érveket, majd az önök és az egyesületek számára pozitív döntés született: nem kell visszafizetni a pályázati támogatásokat. Miért fontos ez a döntés?

– A számvevőszék által vizsgált időszakban huszonkilenc egyesület kapott támogatást, a többségük szarvasmarhatartó gazdákat tömörít, míg három gazdasszony-egyesület, amelyek gyümölcsfeldolgozóra pályáztak és nyertek támogatást. Az érveinket elfogadta az Országos Számvevőszék, s így van egy jó precedens is, remélem. A másik pozitívuma ennek a döntésnek, hogy ezzel nyílt utat kaptunk a jövőre nézve. Ha a korábbi megállapítás maradt volna, és vissza kellett volna valaki fizesse az összeget, akkor ez azt is jelentette volna, hogy a gazdaegyesületek előtt lezárult az a lehetőség, hogy vissza nem térítendő támogatást kapjanak eszközbeszerzésre.

Nem szabad egyik napról a másikra felszámolni az állományt, mert azt nem lehet egy-két év alatt visszaállítani.

– A számvevőszéki döntés kihatással van a felfüggesztett pályázatokra is?

– Igen. Korábban felfüggesztettük a 2016-os pályázaton elnyert összegek folyósítását, mert nem láttuk jónak, hogy még szaporítsuk a saját magunk baját. Ha elfogadták volna a megyei számvevőszék jelentését, akkor várható lett volna, hogy a jövőben egy esetleges számvevőszéki ellenőrzésnél megállapítják, hogy a 2016-os évben megítélt támogatásokat is vissza kellene fizetni. Két hónapnál is többet vártunk, míg megjött a válasz a fellebbezésre, így most szabad utat kaptunk. Értesítettük a sajtón keresztül és telefonon is a gazdaegyesületeket, hogy jöjjenek és folytassák a beszerzéseket. Ebben az évben el kell számolják a pályázatokat, hogy tudjuk kifizetni.

– A vidékfejlesztési egyesület pályázatain főként az egyesületi tejbegyűjtők felszerelését, eszközbeszerzését támogatták. A tejtermelő gazdákra jó ideje nyomás nehezedik a tej ára miatt. A tél mindig új tejárakat is hoz – milyen jelzéseket kapott a megyei egyesület?

– Egyelőre gyanús csend van, ami a tejárat illeti. Lényeges azonban, hogy most lélegzethez jutottak a szarvasmarha-tenyésztők az idén kapott támogatásokkal. Ilyen méretű támogatások soha nem voltak. A törzskönyvezett állatokra kapott támogatásból lehetőségük van a gazdáknak, hogy a kisebb-nagyobb lyukakat befoldozzák, s beruházásokat is elindítottak. Akik megkapták ezt a támogatást, azokat most nem érinti annyira érzékenyen az alacsony tejár.
2014-től mondogatom, hogy fel kell készülni – mert tudtuk azt, hogy a tejkvóta megszűnése mit hoz európai szinten –, és mondom most is, hogy nem szabad egyik napról a másikra felszámolni az állományt, mert azt nem lehet egy-két év alatt visszaállítani. Vannak olyanok, akik már 2015-ben a tejár visszaesése miatt eladták az állományuk egy részét, vagy olyan is akad, aki az egész állományt felszámolta, mert úgy érezte, hogy nem tudja tartani a lépést a tejárral. Úgy látom most is, hogy ez a támogatás reményt adott, hogy ne csüggedjenek el teljesen a gazdák, és ez egy ösztönzés is volt, hogy a tejkontrollt, a törzskönyvezést folytatni kell. Nem állíthatom, hogy jövőben vagy azután lesz még ekkora nagyságrendű támogatás, de ha nincs törzskönyvezett állomány, akkor sem jövőre, sem azután nem tudnak a gazdák labdába rúgni.
A mezőgazdasági minisztérium részéről jött még a minimis-támogatás is – ez is egy kis ösztönzés volt, mert sokan el akarták adni az állatokat (most elég sokan jöttek a mezőgazdasági igazgatósághoz, hogy kapják meg ezt a minimis-támogatást). Minőségre mennek a gazdák, mert ha valaki törzskönyvezett állományt vásárol, és arra hajlandó pénzt áldozni, azt jelenti, hogy jó irányba megy ez az egész tenyésztés.

Márton István: a tejfeldolgozási szövetkezeteket kell kövesse a húsfeldolgozás, az élőállat-felvásárlás, az erdei gyümölcs területe
Márton István: a tejfeldolgozási szövetkezeteket kell kövesse a húsfeldolgozás, az élőállat-felvásárlás, az erdei gyümölcs területe Fotó: László Róbert

– A tejár kapcsán több gazdaszervezettel is felvettem a kapcsolatot, és a beszélgetések során úgy tűnt, a gazdaszervezetek részéről elég nagy a passzivitás.

– A passzivitás érzékelhető olyan szempontból is, hogy a szarvasmarha-tenyésztők egyesületeinek szánt pályázatokra kialakított pénzkeret nem használódott mind fel. Az elmúlt években sokkal többen, sokkal több tejbegyűjtő felszerelésre pályáztak. Ebben az évben 81 ezer lej maradt, amire nem pályáztak. Mindössze négy egyesület pályázott tejbegyűjtő felszerelésre: Karcfalva, Jenőfalva, Dánfalva és Gyimesfelsőlok. Többre számoltunk, ezért a keret is nagyobb volt.
Nyolcvannégy egyesületet tartunk nyilván, amelyek a Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének tagjai. A megyében az egyik kezemen meg tudom számolni azokat a településeket, ahol nem jöttek létre egyesületek. Ezek elsősorban azok a kisebb városközeli települések, ahol nincs szükségük a gazdáknak arra, hogy egyesületbe tömörüljenek, nincs szükség tejbegyűjtőre, a város közelsége megadja azt a lehetőséget, hogy a városban jó áron értékesítsék a „flakonos” tejet. Ha van értékesítési lehetőség, már megszűnik az az érdek, hogy közös tejbegyűjtő legyen, hogy jobban tudják értékesíteni a tejet.
Az egyesületek kapcsán az is jól megfigyelhető, hogy leginkább akkor igazi tagok és akkor fizetnek tagsági díjat, amikor a megyei egyesületre szorulnak, amikor a támogatás miatt minden egyes gazdának igazolásokat kellett kiállítsunk az APIA felé, hogy megkaphassák a támogatást. Miután ez megszűnt, nem maradtak érdekeltek annyira a gazdák. És ez nem jó dolog. A 2000-es évek elején is voltak ilyen hullámcsúcsok, amikor a kormány hozott egy döntést, és ahhoz kötötte a támogatást, hogy egyesületi tag legyen a gazda. Akkor hirtelen megemelkedett az egyesületek taglétszáma. Szerintem felelőtlenül rövid időn belül visszavonták ezt a kormánydöntést, és akkor megint nulláról indultunk.
Az egyesületi élet, szerveződés kapcsán a legnagyobb ludas a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium és a kormány, mert az egyesüléseket szószátyár módra évente vagy kétévente egyszer meglebegtetik az emberek előtt, hogy az szükséges, az fontos, de támogatást az egyesületek nem kaptak. Nem beszélve arról, hogy az uniós támogatási rendszerből is ki vannak zárva oly módon, hogy egyesületként pályázhassanak valamire. Ha ezzel a vidéktámogatási rendszerrel mi nem támogattuk volna az egyesületeket, nem volna semmi. Nem volna egy tejbegyűjtő sem egyesületi tulajdonban. És a kormányzati döntések mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gazdák ne higgyenek az egyesülésbe tömörülés jótékony hatásaiban. Ha szegények a gazdák, akkor szegény az ország mezőgazdasága. Nem lehet, hogy szegény gazdából gazdag mezőgazdaság legyen. Ilyen nincs!
Síkvidéken, az alföldön nagy farmok vannak, de ez nálunk nem jellemző. A nagy farmok munkanélküliséget is okoznak, mert egyre jobban iparosodik a mezőgazdaság, s ez oda vezet, hogy egyre több munkanélküli lesz, mert gépek dolgoznak az emberek helyett. Itt a Székelyföldön, kimondottan Hargita megyében az egyesülés, a szövetkezetbe való tömörülés jelentheti a további munkát. Minden fejlett mezőgazdaságú országban szövetkezetekbe vannak tömörülve a gazdák, akár tej- vagy húsfeldolgozóban, akár másban gondolkodunk. Csak így tudják felvenni a nagy cégekkel a versenyt, ha közösen állítanak elő termékeket.
A megyében van néhány olyan egyesület – szerintem a 84-ből ilyen harminc-harmincöt –, ahol a szervezeti élet nem számolódott fel. Ez főleg ott jellemző, ahol már a 2000-es évektől az egyesületeknek tejbegyűjtőjük volt. Sok éven keresztül érezték, amíg a tejnek jó ára volt, hogy az egyesületen keresztül jóval nagyobb jövedelemhez jutottak. És a tej ára csak az egyik érezhető tényező volt. Ha évente egyszer-kétszer ültek le vagy naponta is találkoztak egymással, az elnökkel vagy azzal, aki vezeti a dolgokat ott az egyesületben, információátadás is történt és ez mind többletjövedelmet jelentett. Az aktívabb egyesületek tagjai jöttek el az általunk szervezett gazdanézőbe Franciaországba, Ausztriába, Magyarországra, ahol láthatták a gazdák, hogy miként kellene a dolgokat kezelni. Ennek eredményeként ma már nem kell elmennünk sem Ausztriába, sem Magyarországra, hanem itthon is tudunk olyan farmokat és tehenészeteket mutatni, amelyek példaértékűek és jobbat külföldön sem lehetne látni.

– Lát lehetőséget, esélyt arra, hogy az egyesületi élet minden tagszervezetnél kimozduljon ebből a jelenlegi passzivitásból?

Évek óta ellátogatnak a gazdákkal a Bukarestben megszervezett INDAGRA nemzetközi mezőgazdasági vásárra Fotó: Domján Levente
Évek óta ellátogatnak a gazdákkal a Bukarestben megszervezett INDAGRA nemzetközi mezőgazdasági vásárra Fotó: Domján Levente

– Abban hiszek, hogy van bennünk annyi akarat, annyi tudatos cselekvési ösztön, hogy tudjuk az irányt, amerre tartanunk kell, mert másképpen nem fogunk versenyképesek lenni soha – sem a nagytermelőkkel, sem a nagy üzletláncokban megtalálható termékekkel. Másképpen az egyről a kettőre nem fogunk jutni. Az első lépések nagyon jók.

Ha csak a tejszövetkezeteket, a keresz­túrit, a szépvízit említem és a gyimesközéplokit, ami beindulása előtt van, az országban más példák nincsenek erre. Nem találsz ilyent más megyében.
Úgy látom, hogy van jó példa, van akitől tanulni, csak ezek nem csodák. El fog telni három-négy-öt esztendő, amikor az eredményét konkrétan fogják érezni azok, akik szövetkezetekbe tömörültek, s utána a szomszédok és azok, akik meglátogatják. Ez a követhető út. A tejfeldolgozási szövetkezeteket kell kövesse a húsfeldolgozás, az élőállat-felvásárlás, az erdei gyümölcs területe, s minden, ami élelmiszer, amit mi itthon meg kell termeljünk saját magunknak, és saját magunk is fogyasztjuk.

– Az új technológiával való ismerkedést szolgálja, hogy évek óta ellátogatnak a gazdákkal a Bukarestben megszervezett INDAGRA nemzetközi mezőgazdasági vásárra. Miért tartja fontosnak ezt a látogatást?

– Már 15 éve látogatjuk a vásárt, ebben az évben azonban szűkebb kört szólítottunk meg – csak azoknak a gazdaegyesületeknek a képviselőit hívtuk meg, akik befizették a tagsági díjat a megyei egyesületbe. Akik nem járják külföldet, azok esetében is fontosnak tartjuk, hogy legalább évente egyszer tudjanak tájékozódni, hogy lássák, merre tart a gépesítés a mezőgazdaságban. Milyen új istállófelszerelések, fejőgépek vannak, vagy lássák, milyen fajállatok vannak az országban. A mezőgazdasági gépek, árak esetében tud érdeklődni, hogy mit mennyiért lehet megkapni, megvásárolni, szórólapokat gyűjtenek össze, látják, hogy merre tart a világ.

Daczó Dénes

Hasonló cikkek